Bevezető

Részlet Roxana Greenfield blogjából:

„Már teljesen átérzem, a lányok mit is emlegetnek tulajdonképpen az ara-para kifejezés alatt, és hogy ez tulajdonképpen miféle nyomást is gyakorol egy nő vállára, aki mondjuk, másnap készül férjhez menni. Tudjátok, az aggodalom, hogy minden tökéletes legyen, és még véletlenül se böfögjön bele egy vendég a szertartásba… kicsit se lenne égő, amikor éppen kimondanám a boldogító igent, erre megérkezik a helyi tájfun egyenesen egy jelenlévő szájából. Aztán ott van a mindent elsöprő félelem is. Mindaddig teljesen biztos vagy benne, hogy az együtt töltött idő szuper lesz, s nem fog betenni a kapcsolatnak a férj-feleség játék, ami mondjuk, már régen nem a papás-mamás dologhoz tartozik (ugye a plusz tizennyolcas jelenetek miatt) és legfőképp nem uralkodik el egyik félen se az örökös pánik, hogy mi van ha a másik kujon félrelép, míg oda nem állsz a párod elé és meg nem fogod a kezét.
Mindenesetre, én rettenetesen várom a holnapi napot, még ezek mellett is. Igaz, utálom a tömeget és a távoli rokonokat, akik hatéves korom óta nem láttak és felkiáltanak, hogy „DE MEGNŐTTÉL!” (csodálod?), aztán összetapizzák a ruhámat mindenféle bocsánat nélkül, aztán nyálban úszva mehetek is az oltár elé. Alala. Még szerencse, hogy a sminkessel kiegyeztünk a vízálló festékben, ha esetleg elbőgném magamat – mert milyen esküvő az, amelyiken nem bőgnek?
Könnyes; juj, de nagyot trollkodtam! No, sebaj.
Lényeg a lényeg: HOLNAP FÉRJHEZ MEGYEK!

Roxana J<3”